Szabó Endre

Idill

Zúgjatok, ti sűrű erdők,
Nőjjetek, ti büszke tölgyek,
Hajtsatok szép dús terebélyt,
Árnyas ágat mentől többet.

Majd eljönnek a fejszével,
Törzseitek földre hullnak,
Jók lesztek majd ágyútalpnak,
Szerkocsinak, puskatusnak.

Szunnyadjatok lent a mélyben,
Fekete vas, szürke ólom,
Majd eljön az ügyes bányász,
Rátok lel az bármi módon.

Azután majd a kohóban
Megolvasztnak, megtisztítnak
S megöntenek benneteket
Ágyúnak és golyóbisnak.

Szőlőtőke, adj gyümölcsöt,
Édes nedvű gerezdeket,
Hogy azokból lánghullámú
Mámorító bort szűrjenek.

Igyanak a hadvezérek
Győzelmeik mámorában,
Az apák meg odaveszett
Fiaiknak bús torában.