 | Lauka Gusztáv rövid verseiíró és megyei levéltáros |
"Alszol e' Tinikém
Te kis szőke bohó,
Csevegjünk keveset
Tőled édes a' szó."...
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly halovány,
Mint egy hervadt virág.
Paul Kockot olvassa
Zsanetke szűntelen,
Főleg ha jó atyus,
'S mamátska nincs jelen.
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten -
Bemegy később a' szobába,
Hol egy nő nyugszik magába.
Hárman virasztánk egykoron
A' csendes éj' óráiban,
A' hold, én, 's egy halvány leány
Mély fájdalom vonásiban.
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek jónak találtalak,
Csupán egy Volt hibád,
Hogy ritkán szólla szád.
Egy árvát a' zordon halál
Erdő közepében talál;
Nincsen ki szegényt virassza,
Nincsen á' ki mégsirassa.
A' rabló erdőben lakott,
Szeretve nőt, 's két magzatot;
A' két gyermek rég elhala,
Szeretve már csak nő vala.
Szegény szüléktől származám,
Kimondhatlan szegény vagyok,
Az élet minden birtokom,
És én még is boldog vagyok.
Azt mondád: szivedet, 's kezedet csak okosnak adandod,
Arcza ha nem szép, csak szép szive 's lelke legyen.
Szereted a' bort és rumot,
Botoztatni szintúgy szeretsz,
Hosszú kaputba jársz - viczczelsz,
De azon csak magad nevetsz.