Versek a kihűlt szerelemről

Sárosi Árpád

Rózsák

Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek vesztedre várón.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

A fellegekhez

Háborogva, csüggedezve
Állok a sík közepén,
Új keservvel, új bánattal
A bejött év kezdetén.

Tovább...

Bartók Lajos

Köd szürkül...

Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a fecskék az alkonyi égen.

Tovább...

00

Ady Endre

A piros rózsa

Piros rózsa, piros rózsa,
Be másképpen
Énekeltem volt én róla,
Amikor még kertekben nyilt
S gyönge szívekre hajbókolt.

Tovább...

00

Ady Endre

Égő tűzben dideregve

Hunytán, fogytán van már a tűz.
Orv galyakat nem tudok szedni:
Megtanulom: milyen öröm
Dideregni.

Tovább...

10

Gyóni Géza

Hideg tavak táján

Hideg tavak tájáról
Halál-szelek suhognak,
De hamar is megdermed
Virághordó galambja
Álmomnak és álmodnak.

Tovább...

20

Vörösmarty Mihály

Egy festett nefelejts alá

Melyet egykor hű kezekkel
Szedtem a mély völgyeken,
Elhervadt már, s új virágot
A tél nem nevel nekem.

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Halott szerelmes verse

Ma már nem úgy szeretlek téged:
csak úgy, mint özvegy feleséget
a sírban is sirat a férj.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

A patakhoz

Folyj el, o folyj, patak, és kit partod bokra lehullat,
Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá...

Tovább...

Sziráky Dénes Sándor

Tea

Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?

Tovább...

Samarjay Károly

Télen

Hó száll körűlem, és a szél
Sípol nagyon,
De szívem mélyiben azért
Meleg vagyon.

Tovább...

00

Sárosi Gyula

A hold hallá eskümet

A hold hallá eskümet -
Több bizonyság kell-e még?
Jegygyürűmön elpirúlva
Reszketett az alkonyég.

Tovább...

Madách Imre

Első csók

Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat szenvedtem
Oly szívesen,
Hisz pályabérért,
Minő te vagy,
Nincsen fáradság
Eléggé nagy.

Tovább...

Somlyó Zoltán

Dobd el!...

Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja más!
Kit még meg nem ijesztett
az agyvér-tolulás;
s vérét még el nem zárta
vakolattal a mész...

Tovább...

Kölcsey Ferenc

Ültem én...

Ültem én a forrás mellett,
Téli szél fúvt, ég borúlt,
Egy madárhang sem nyögdellett,
Egy rózsácska sem virúlt;
S e kebelnek mozdultára
Néztem kunyhóm ablakára,
Barna lyány, te laktad azt,
S véled éltem víg tavaszt!

Tovább...

00