Zigány Árpádköltő, író, újságíró és műfordító |
Két kis kofa a piaczon
almát árul magában:
Szinültig van a szép gyümölcs
takaros kosarában.
No, még ennél furcsább dolgot
nem láttam életemben:
Azt se tudom, hová legyek
szörnyű nagy nevettemben!
Kis gyerekek, valamit
kérdezek most tőletek:
Vigyázzatok, hogy aztán
okosan feleljetek.
- Csip, csip, csip, kis madarak:
Itt a búza, itt a mag!
Tarkabőrű király-tigris szeme vérben forog,
Éles fogát csattogtatja és rémesen morog;
Préda után járkál mindig s vele jár a halál...
Tili-tuli megfújom
kicsiny furulyám:
Urak, hölgyek, befelé -
tessék, szaporán!
A kis kanári száraz ágra hág,
Kis fészke neki az egész világ:
Abban dalolgat s ha dalolni kezd,
Köröskörül nem hallasz semmi neszt;
Mert olyan édesen dalol szegény...
- Hová szalad, bácsi?
Jaj, de nagyon siet!
Meg se várja, hogy egy
Léggolyócskát vegyek?
Nincs szebb élet a miénknél,
egész nap munkálkodunk,
Kis kertünkben gyomlálgatunk,
öntözgetünk, dolgozunk...
Hajrá! hajrá! - szól a kürt: - hajtják a vadat
Róka koma, mint a szél, sebesen szalad;
Két kis nyulat fölriaszt, de nem bántja ám,
Mert a kutyák, vadászok vannak a nyakán...
- Uczczu, rajta, ki fogja meg?
Én fogom meg, én!
Hajszolják a kis pillangót
azon melegén.
Ha az egész kerek földet
végig mind bejárod,
A vitéz magyar huszárnak,
párját nem találod,
Mert a huszár az Úristen
első katonája,
A jó Isten maga vigyáz
a mennyekből rája.
Láttál-e már bősz oroszlánt? - Úgy-e szörnyű állat?
Bátorságra és erőre párját nem találod;
Forró, sziklás Afrikában vagyon hazája:
Ott uralkodik, mert ő az állatok királya.