Zigány Árpádköltő, író, újságíró és műfordító |
Czicza, czicza, kis cziczám,
Szép a ruhád, igazán;
Hosszú szoknya, csipkés gallér,
Te vagy ám csak a gavallér:
Az ölembe veszlek,
Szép hintóba teszlek...
Ez ám csak a furcsa eset,
Uram Isten, hogy is esett?!
Szép a lánczhid! - A legnagyobb magyar,
Széchényi István hídja ez a híd,
Mely összeköti szép Dunánk fölött
Pestnek s Budának testvér-partjait!
Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.
Két kis pásztor kora reggel
a mezőre kimegyen:
Legeltetni báránykáját
réten, völgyön és hegyen;
Ha pihennek, a kis Jutka
szépen ölébe viszi...
A juh derék állat, sok hasznát veszik,
A gyapját lenyírják, húsát megeszik;
Gyapjából posztó lesz, a tejéből sajt,
Szarva és bőre meg egyéb hasznot hajt...
Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,
olyan nagyot kurjantok...
Messze Afrikában,
a hol a nap éget,
S nagyon átheviti
a köves vidéket;
A forró homokban
nem tud ló járni,
Más teherhordozót
kellett hát találni.
Jó állat a tehén, édes a teje.
Szopós kis fiának borjú a neve;
Ha már nagyobbra nőtt, majd tinónak hivják
Szekérbe, igába, eke elé fogják.
Kéményseprő bácsi, jaj de fekete!
Ruhája korommal, szénnel van tele;
Nem csoda, mert mindig a kéménybe jár,
S a korom, a füst, mind ruhájára száll...
Kis egérke vigan tánczolt,
mulatott a szobában:
De hirtelen furcsa vendég
jött, még furcsább ruhában.
Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon
rokonunk, se barátunk...
Csörgő lánczon hátul tánczol,
visit, makog egy majom:
Kis gyerekek, ennél szebbet
nem láttatok, mondhatom!
Tavaszszal elveti a gazda a magot,
És ha a jó Isten szép időket adott,
Megnő majd a vetés, meg is sárgul nyárra,
Péter-Pálkor meg is érik a kaszára...