Lithvay Viktória

posta és távírókezelő, költeményeket és elbeszéléseket írt korabeli lapokba
1846. (Nyitra) — 1900 után

Szerző figyelése

De jó annak...

De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!

Tovább...

Láttátok-e...

Láttátok-e a fényes napsugárt,
Midőn a hegy mögé nyugodni szállt,
S utána azt a sok szép csillagot,
Amely a sötét éjben ragyogott?

Tovább...

Rónaságon

Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő, ágait
Mind messzebbre nyújtja.

Tovább...

Ferenczy Teréz emléke

Ifjú valál, de nem volt örömed,
Szívedben csak a fájdalom lakott.
Mások alig ösmernek könnyeket,
S neked az ég oly sok könnyet adott!

Tovább...

Azt mondjátok...

Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha meghalok,
Oh, hisz amit én szenvedtem,
Elég az egész embernem
Vétkeért!

Tovább...

Ne hadd el a lantot (D. Győzőnek)

Ne hadd el a lantot
Soha életedben,
Bármi érjen téged,
Bármi sötétséget
Hordozz kebeledben!

Tovább...

Keserű életem...

Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő csillagom
Csupán te vagy nékem.

Tovább...

Letarolt kerteknek...

Letarolt kerteknek
Hová lett virága?
Az én puszta kebelemnek
Hová boldogsága?

Tovább...

Mondjátok meg...

Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag az égen,
Ibolya a réten,
Mondjátok meg neki:
Nem tudom feledni!

Tovább...

Azt kérdik...

Azt kérdik, hogy honnan ered
Szívemnek e bús danája?
Nem az öröm, nem a bánat:
A madár tanított rája!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ