Gyermekversek
Egy éh holló lopott egykor egy darab sajtot,
Amellyel egy nagy fára száll.
Felettebb éhes volt, s folyt szájából a nyál,
Midőn egy vándorló rókát is arra hajtott
A szerencse - vagy szerencsétlenség.
Nyáron által egy prücsköcske
Énekelt megszűnés nélkül;
A mord tél belép azonban,
Hát nincs semmi takarmánya
A szegény kis muzsikásnak,
Mellyel télben tengődhetne.
Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába...
Befordúlnak párosan az
Iskolába.
Egyszer egy kis szürke egér,
Cin, cin, cin,
Szaladt, mint a csengős szekér,
Cin, cin, cin.
Egyre cincog a kis csacska:
"Milyen lehet az a macska?"
Cin, cin, cin, cin, cin, cin.
Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.
Volt egy piciny cica,
És azt a kis Vica
Mindig hordozgatta,
Tejjel jól tartotta;
De a cica rossz volt,
Ha mérges volt, karmolt.
Nem régiben ismertem egy
Ép növésű fiúcskát,
Jó szülői jót akarva
Iskolába járatták.
Anyám táncba mehetnék,
minden leány ott van,
"Kicsiny vagy még leányom,
Jobb neked a zugban."...
Könyves Peti tudós egy diák volt,
Különösen nagyon mélyen számolt.
Szerette is ám a tojássárgákát.
Kukurbitát, meg a kerti spárgát.
Régebben mind kézzel írtak
Mindenféle könyveket,
Könyvtárakat látni csak mint
Ritkaságot lehetett.
Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Várva vártuk, hogy eljöjjön
Szent karácsony ünnepe,
Kis fiúknak, leányoknak
Legkedvesebb öröme.
Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.
Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a föld szinén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya meg a nyúl!