Versek a természetről

Darmay Viktor

Az éjszakák

Oh, én mindig szerettem őket,
Oh, gyönyörűk az éjszakák,
Csillogó rongyát ha letette,
Nem sejti, mily szép a világ.

Tovább...

Móra Ferenc

Sétálni megy Panka...

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába -
Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit, lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Tovább...

00

József Attila

Napszonett

A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.

Tovább...

Bárd Miklós

A balaton

Csacsog, fecseg, de nem tör csendet,
Szellők alusznak a habon.
Csak néha-néha loccsan egyet,
Szelíden, lágyan, altatón.

Tovább...

10

Zajzoni Rab István

Virágzik a rózsabokor...

Virágzik a rózsabokor,
Pirosan virágzik,
Hull az eső szakadatlan,
A bokor megázik.

Tovább...

00

Sükei Károly

Mint a' földnek...

Mint a' földnek sohajtása,
Száll a' felhő, száll az égre.

Tovább...

Zigány Árpád

A harang-virág

Harang-virág, giling-galang...
Virág vagyok, de nem harang;
Mostoha volt az én anyám...

Tovább...

Tompa Mihály

Rózsafámhoz

Vége van már a tavasznak,
Hosszu a nap és heves;
Hallgat a dal - a madárka
Hűvös árnyat bú, keres.

Tovább...

Eötvös József

A tóhoz

Tó, mi nyugton áll vizednek
Messzenyúló tűköre;
S nemde hányszor felriasztott
Már a vésznek vad keze!

Tovább...

00

Bányai Kornél

Erdőzúgás

Fatáborok mozdulnak álmaimban,
zegzugos világom
zúgását hallom itt az Alföldön is egyre,
ezen az óriás tisztáson.

Tovább...

Tompa Mihály

Ne hivj...

Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!

Tovább...

Salamon Ernő

Dal decemberben

Szép szeretőm, itt a kék december,
elrepül a zordon krivecekkel
jókedvem, a havasi virág,
rongy a levél, szégyelli az ág.

Tovább...

Móra Ferenc

Szeretem én nagyon...

Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csöndes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.

Tovább...

00

Bárd Miklós

Hová, hová?...

A novembernek éle, foga van.
A tél fenyeget a metsző szelekbe:
Mi eltámolygunk bús hajléktalan
S csak kérdezgetjük: hova, merre?

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

A kertek most már álmosak...

Szalad a koraőszi szél
a burgonyaföldeken át.
Viszi az élet illatát.

Tovább...