Vörösmarty Mihály udvarló versei

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja
1800. december 1. (Pusztanyék) — 1855. november 19. (Pest)

Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak...

Féltelek, ah nagy az én félelmem, lányka, miattad...

Lyányka, ha bírhatnám szivedet, nem kellene több kincs...

Szép szavaim, ha hiú volnál, csak puszta hizelgés...

Jó, mint a kegyelem, gyönyörű vagy, mint az aranyszál...

Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz,
És e hókebel és e picin édes ajak?

Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom rád csalárd kék szemedért,
Mely rám oly bűvös láncokat vete,
Haragszom rád, kegyetlen ajkidért.

Oly szép szemem ha volna,
Mint a tiéd,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.

Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a leányhaj!
Bomlott fürti tengerében
Hattyuvállak fürdenek benn.

Éj vagyok, te csillag,
Fényes és hideg,
Én setét a bútól
S vágy miatt beteg.