 | Szabolcska Mihályreformátus lelkész és költő |
Úgy áll még előttem
Tiszta szent képe,
Ahogy édes anyám
Szívembe véste:
A sírók, szenvedők,
Gyöngék pártfogója,
Mennyei szeretet
Sugárzik le róla...
Egy nap, meg egy este
Minden esztendőben
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem.
Van egy nap - nagy nap! - az esztendőbe,
Erőt merít a lelkem belőle.
Te vagy e legszebb nap a világon
Én édes ünnepem, kedves karácsony,
Szép karácsony!
A fájdalomból sohse lesz dal,
Vagy csak idővel, mikor enyhül.
Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak szerettem,
Minden embert, minden sorban,
Ha leány volt, annál jobban!
Be szép vagy, be szép vagy
Édes Hortobágyom,
Nincs teneked párod
Hetedhét országon,
- Sehol a világon.
Sír a nóta, magyar nóta,
Muzsikálnak este óta
Messze, messze idegenben,
Mesebeli tündérkertben,
Egy párizsi fogadóba';
- Fogadóba'!
Nem a Tisza partján fekszik ez a csárda,
Benne halavány sör, nem piros bor járja,
A nagy asztal mellett sváb legények ülnek,
Egy verklis valami
Nótát köszörülget.
Valami kész csoda esett minálunk:
Csupa merő gondtalanság a házunk,
Mint valami szerelmes pár háztája...
- Ablakunkon bebólintgat
Az ákácfa virága!
Utcán-téren virágot árult,
Illett rá karton, kék ruhája.
"Be szép lány lesz - mondták - belőle
Tizenhét esztendős korára!"
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott se messze tőlünk,
Csak a szomszédunkban.
Nincs szebb ünnep
Karácsony napjánál.
Karácsonynak
Szép est hajnalánál.