Pósa Lajos versei a viszonzatlan szerelemről

költő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa
1850. április 9. (Radnót, Szlovákia) — 1914. július 9. (Budapest)

Álmomba', halld, szép kedvesem,
Ravatalon feküdtem...
Ránczosképű vén asszonyok
Siránkoztak felettem.

Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.

Vártalak, galambom,
Hiába vártalak!
Az uj szeretőddel
Sétálni láttalak.

Egyszer voltam házatoknál,
Mindörökre eltiltottál.

Egy csillag se ragyog fönn az égen,
Ha nem szeretsz: mért nem mondtad régen?

Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek vége.
Visszaszállt keblembe
A nyugalom, béke.

Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.

Oda, oda mind, ami jó,
E sártekén boldogitó!
Kerül, kerül... én kergetem,
Soha utól nem érhetem!