Pósa Lajos szomorú szerelmes versei

költő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa
1850. április 9. (Radnót, Szlovákia) — 1914. július 9. (Budapest)

Napszivednek melegénél
Ujonnan születtem,
Fényes elméd szárnyalását
Boldogan követtem.

Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek szórtad szét, mint a rózsalevelet!

Ez a fehér kis ház
A rózsámék háza,
Könyhullatás nélkül
Nem nézhetek rája.

Egy csillag se ragyog fönn az égen,
Ha nem szeretsz: mért nem mondtad régen?

Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl sebét!
Ne emlitsd a jövendőt,
Az is csak oly setét!

Szőke kis lány sétálgat a réten,
Még a nap is bámulja az égen,
Hódolnak a virágszálak,
Mint valami királynénak -
Szőke kis lány sétálgat a réten.

De szeretném megmutatni szivemet!
Majd meglátnád, szőke kis lány, hogy szeret.

Hej, korcsmáros, mit ugrál kend jobbra-balra?
A keservit! száz üveg bort az asztalra!

Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.

Őszi idő, ködös idő,
Bánom is én, akárminő!
Nem szomorubb, mint a lelkem,
Erdő, mező, rejts el engem!

Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam ezt az egész világot!

Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti a rózsám
Hófehér kis ujja.