Udvarló versek
A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem történnek már csudák!
Történnek még, csak hogy a világnak
Eseményit sokan nem tudják.
Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál hogy milly tisztán szereték:
Mint aljasult szűm megvetett szerelme,
S miattad én mi mélyen süllyedék!
Kökényszemű leánykám,
Éltem csak a' kiért szép,
Fejtsd-meg e' kis mesémet:
Van a' világon egy kis
Portéka, van de nincs is;
Csak hang de még is édes,
Melly éltet a' mihelyt nyer
Önn lételébe fullad...
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan egy lányka haladt,
Szive forrongó érzéssel tele,
Bűbájos álom incseleg vele;
- S a tó felől egy fiú jött s köszönt:
"Ha megengedi, elkísérem Önt?..."
És ment a lány a fiú oldalán,
És csattogott a csalogány...
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a király kertjébe' sincs,
Ott se lehet párja.
Hajadnak színe oly setét,
Varázsló tűz ég szép szemedben,
Od' adnám szívem életét,
Érted mindent, ha kellemedben
Csak egyszer rám tekintenél.
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges szent hullámival;
Ezüstös fényben áll a Himalája,
Szellő szavára száz visszhang rivall.