 | Somlyó Zoltán versei a viszonzatlan szerelemrőlszületési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító |
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik forrón, szikrázó gyűrűkkel;
karperecek halmán, női bársonybőrön,
vagy dús markolatban drágamívű tőrön.
Hajnalodik. Egy kopott társzekér
lomhán és döcögve halad,
az ablakom alatt.
Már nem lehetnél messzibb tájon.
Ezen a tiltott, ostoros lapályon
egyetlen út nincs, ami a miénk.
A költő voltam, ki megénekelt.
Kit minden kurta perced érdekelt.
Méltóságos, mint végső szavad volt,
a bánatom ünnepi ruhája.
A kétnapos őszi eső veri most
s rá bús szürke szineit szitálja.