Somlyó Zoltán rövid versei

Játék

Játszom: beszívom a langy levegőt;
egy pohár vizet emelek a számhoz;
egy felhőt nézek, könnyen lebegőt
s a piros napot, amely épp leáldoz.

Tovább...

Valaki...

Mit szeretek?... Ezt sokszor kérdem magamtól.
A kék eget?... A múló napokat?...

Tovább...

Hazudj és kábits!

Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked is.
Már csak a hazugságtól ég a vérem.
És néked is.

Tovább...

Szerelem

Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?... Honnan?...
Én már azt nem tudom.

Tovább...

Rossz halál

Rossz halál,
hogy te hozzám hűtelen és
rossz valál.

Tovább...

Csönd...

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.

Tovább...

Mért nem tudok úgy élni!...

Mért nem tudok úgy élni, mint a fecske:
csak szállni, szállni nyomtalan!

Tovább...

Fehér lábaid...

Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg nekik, hogy minden nyomuk éget.

Tovább...

Siess...

Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre néma válasz.

Tovább...

A kisfiút kiraboltam

A kisfiút, ki voltam,
lelketlen kiraboltam...

Tovább...

A költő voltam...

A költő voltam, ki megénekelt.
Kit minden kurta perced érdekelt.

Tovább...

Parkrészlet

Tarka hervadás leng a parkon,
egy kései rózsaszál dermed.

Tovább...

Csak te tudod

Kérdezni jó. Felelni rossz.
Van szó, mely vérig ostoroz.

Tovább...

Nap

Hogy ömlik a napból,
ez aranydarabból
a fény!

Tovább...

A büszke szem...

A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.

Tovább...