November
Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.
Kapukra, horpadt háztetőkre
Drapériákat szögez a November...
És ablakunk alatt az eső
Muzsikál nékünk szerelemmel.
Novemberest. A város szélén járok.
A Kőrös fázik. Egy kutya ugat.
Az íves, bordás, nagy vasúti hídra
fakó bánatot ejt a napnyugat.
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az én hónapom.
Köd... összegombolt, fázó emberek,
Kevés sugár és hosszas éjjelek.
Ó, november, fütött szobák szüretje!
Ó, bús szivem: novemberi vidék!
Ó, téli ablak ködös köntösében
ti ráncos vállú szőllővenyigék.