 | Szini Gyulaíró |
Izzadnak az ablakok.
Tél van. Hajnali kettő, három...
Álomfárosz: cigarettám füstje...
Kék selyemtorony...
Én nem levelezek többé holmi
szegény golyhókkal:
Vezérigazgatókkal, királyokkal...
Nagyuram,
Te hozzád fohászkodom.
Nappal démonok űznek,
gondok láncára fűznek.
Kenyér után a hajsza
idegeim fölajzza.
Hajnali hintók, hajnali nők...
bor, virág, mámor szép lányai...
Ablakom alatt suhannak el
pezsgős lakomák foszlányai.
Sohase sírj! a könnyek késnek,
sziveden át ravasz rést vésnek. A feledésnek.