A vigasztalannak
Sohase sírj! a könnyek késnek,
sziveden át ravasz rést vésnek. A feledésnek.
Sohase sírj! a felhők sírnak,
nevelnek fűt hantján a sírnak. Gyógyitó írnak.
Sohase sírj! az ilyen zápor
csak türelem-rózsákat ápol. Te másra vágyol.
Sohase sírj! ki némán megáll,
arra a halk és félénk halál... jobban rátalál.
Nyugat, 1910/20. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!