Amade László

magyar költő
1703. március 12. (Bős) — 1764. december 22. (Felbár)

Idő HosszKedvenc

A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog, villog mindenfelől
Jó vitéz fegyvere;
Szép élet!

Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam' föláldoztam
Személyednek,
De bánom,
Sajnallom,
Nincs jutalma;
Ha porrá lészek is...

Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé szivedben?
Légy hajlandó nevének,
Örökös hivségének.

Kinek lehet hinni,
Ha nem ollyan szivnek
Az ki maga szivét
Hittel mondta hivnek?
Tőlem elpártola,
Másokhoz hajola,
Szerelme igy mula.