Szerző

Hajós Izsó

költő, földbirtokos és közéleti személyiség

1859. február 19. — 1906. május 25.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 276 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Hajós Izsó

Avar

Panasz sír dalomban:
Boldog alig voltam.

Gyermekábránd mellett
Arasz időm tellett.

Sóvár első vágyak
Már énnekem fájtak -

S legszebb álmodásom
Megtört csalódáson!

Daczosan, hol értem,
Csupa rózsát téptem -

S szomjú gyönyöröknek
Vadméze gyötört meg...

Hír, dicsőség, mámor,
Mint tűzontó zápor

Tépte, verte szárnyam!...
...Járok hűvös árnyban,

Benőtt gyalogösvény
Alkonyodó csöndjén...

Szétrajzik az emlék -
S mintha visszamennék,

Itt-ott ráköszöntve
Felejtett örömre,

Aztán eltévedve
Egy nagy ködtengerbe -

Nem ismerve másra,
Csak vesztett virágra -

Itt erre, ott arra -
Egy egész avarra...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!