Avar
Panasz sír dalomban:
Boldog alig voltam.
Gyermekábránd mellett
Arasz időm tellett.
Sóvár első vágyak
Már énnekem fájtak -
S legszebb álmodásom
Megtört csalódáson!
Daczosan, hol értem,
Csupa rózsát téptem -
S szomjú gyönyöröknek
Vadméze gyötört meg...
Hír, dicsőség, mámor,
Mint tűzontó zápor
Tépte, verte szárnyam!...
...Járok hűvös árnyban,
Benőtt gyalogösvény
Alkonyodó csöndjén...
Szétrajzik az emlék -
S mintha visszamennék,
Itt-ott ráköszöntve
Felejtett örömre,
Aztán eltévedve
Egy nagy ködtengerbe -
Nem ismerve másra,
Csak vesztett virágra -
Itt erre, ott arra -
Egy egész avarra...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!