szantoistvan hozzászólásai

Nagy megállapítással lép be gondolatvilágunkba a vers felütése:Isten van valamiként minden gondolatnak az alján. Mi talán végső megállapításként tettük volna a vers végére. De itt ez a kiindulópont. A harang jelképre most nem térek ki, de arra igen, hogy hivatkozik Máté evangélista feljegyzésére a végső ítéletről ahol a juhok a jobb kéz felől lesznek állítva a kecskék pedig a bal oldalra. Ady a bal oldalán érezte megát annak az Istennek akivel egész életén át küzdött. Se ezek után kevert istenkép jelenik meg, először az Ószövetség mindenhatóját mutatja be könyörületesnek, de aki szerényen látatlan és néma, de úgy hordozza az emberek sorsát hogy belever a szívükbe ... vágyaikban, bajaikban magukr hagyja az embert. De ezután egy másik isten jelenik meg, amit az emberi szív istennek tekint, ez az én, és a kín, az ember vágyai szülte terve és a szerelem mint isten ez az ember Isten, ez a minden. Ez egy nagy sora a versnek. És ezek után újra és újra keveredik az Ószövetségi Isten képe és az emberalkotta istenkép váltakozása. Isten hatalmas, sötétség és világosság(dualizmus), és rettenetes zsarnok lakó (többféle olvasata lehet a verssornak) lelkünkbe ezredévek hozták. De így összeolvasva a kereszténység hamis évszázadai felülírják az Ószövetségi istenképet az egyház által bemutatott istenképei. Ezért van tehát ez a nagy homály, amiből következik az, hogy kevés az elkötelezett Isten-kereső. Maga a költő sem vallja magát annak, mert ő kereste, és meg se lelte, de kötődött - vitatkozott, sőt versenyezett vele, Tehát az Isten ezért nem szereti, mert nem rudott adni neki eggyügyű jámborságot. (egész élete roncs és ragyogás) nehéz is így jó hvői életet élni. Ezért nem is tudja befejezni a verset mással, mint a vers felütésével, mégis, az Isten van minden gondolatnak az alján. Nagy vers, nagy belső küzdelemről, megváltás-tudat nélkül,inogva ital nők és Isten között és ismerve teljes elveszettségét.

Miért szép nekem is e vers? Mert megtanultam hogy a lokálpatriotizmus és az inkluzív (befogadó) magatartás az két külön dolog. A befogadó magatartást persze elsősorban az emlékezet, a javak múltbéli megtapasztalása segíti elő. Ezért nagy veszély az, ha az újabb generáció csak nyomort, vagy rendezetlen körülményeket, politikai instabilitást, stb... tapasztal. Számíthatunk-e hűségükre? És a végén ott van a megigazulás a bűnökből, melynek útja és feltétele a beismerés, mert lehetőséget ad egy megváltozott életre. Bárcsak ne kellene soha, soha többé politikával foglalkozni, csak élnénk és teheténk földi dolgainkat, akár a többi nép!