Szerző
Radnóti Miklós

Radnóti Miklós

születési nevén Glatter Miklós, költő és középiskolai tanár

1909. május 5. — 1944. november 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 8802 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 7.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (39)

Radnóti Miklós

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.

Radnóti Miklós aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ledakata

2015. május 30. 10:57

A másik nagy kedvencem.

Bartolomeo.69

2015. április 25. 08:42

A legszebb magyar versek egyike. Felejthetetlen, hiszen gyakran szavalom magamban e költeményt.

Skarba_Adri

2015. április 22. 20:09

Nagyon szeretem!

szantoistvan

2015. február 18. 17:19

Miért szép nekem is e vers? Mert megtanultam hogy a lokálpatriotizmus és az inkluzív (befogadó) magatartás az két külön dolog. A befogadó magatartást persze elsősorban az emlékezet, a javak múltbéli megtapasztalása segíti elő. Ezért nagy veszély az, ha az újabb generáció csak nyomort, vagy rendezetlen körülményeket, politikai instabilitást, stb... tapasztal. Számíthatunk-e hűségükre? És a végén ott van a megigazulás a bűnökből, melynek útja és feltétele a beismerés, mert lehetőséget ad egy megváltozott életre. Bárcsak ne kellene soha, soha többé politikával foglalkozni, csak élnénk és teheténk földi dolgainkat, akár a többi nép!

amalina

2015. január 7. 20:38

Számomra ez a legeslegszebb vers a világon.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom