Szerző
Ady Endre

Ady Endre

teljes nevén Ady András Endre, költő és újságíró

1877. november 22. — 1919. január 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 3488 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. október 24.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Ady Endre

Az Isten balján

Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.

Az Isten nem jön ám felénk,
Hogy bajainkban segítsen:
Az Isten: az Én és a kín,
A terv s a csók, minden az Isten.

Az Isten hatalmas nagy úr,
Sötétség és világosság,
Rettenetes, zsarnok lakó:
Lelkünkbe ezredévek hozták.

Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.

Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem vele s versenyeztem.

Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Ady Endre aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szantoistvan

2015. február 18. 21:33

Nagy megállapítással lép be gondolatvilágunkba a vers felütése:Isten van valamiként minden gondolatnak az alján. Mi talán végső megállapításként tettük volna a vers végére. De itt ez a kiindulópont. A harang jelképre most nem térek ki, de arra igen, hogy hivatkozik Máté evangélista feljegyzésére a végső ítéletről ahol a juhok a jobb kéz felől lesznek állítva a kecskék pedig a bal oldalra. Ady a bal oldalán érezte megát annak az Istennek akivel egész életén át küzdött. Se ezek után kevert istenkép jelenik meg, először az Ószövetség mindenhatóját mutatja be könyörületesnek, de aki szerényen látatlan és néma, de úgy hordozza az emberek sorsát hogy belever a szívükbe ... vágyaikban, bajaikban magukr hagyja az embert. De ezután egy másik isten jelenik meg, amit az emberi szív istennek tekint, ez az én, és a kín, az ember vágyai szülte terve és a szerelem mint isten ez az ember Isten, ez a minden. Ez egy nagy sora a versnek. És ezek után újra és újra keveredik az Ószövetségi Isten képe és az emberalkotta istenkép váltakozása. Isten hatalmas, sötétség és világosság(dualizmus), és rettenetes zsarnok lakó (többféle olvasata lehet a verssornak) lelkünkbe ezredévek hozták. De így összeolvasva a kereszténység hamis évszázadai felülírják az Ószövetségi istenképet az egyház által bemutatott istenképei. Ezért van tehát ez a nagy homály, amiből következik az, hogy kevés az elkötelezett Isten-kereső. Maga a költő sem vallja magát annak, mert ő kereste, és meg se lelte, de kötődött - vitatkozott, sőt versenyezett vele, Tehát az Isten ezért nem szereti, mert nem rudott adni neki eggyügyű jámborságot. (egész élete roncs és ragyogás) nehéz is így jó hvői életet élni. Ezért nem is tudja befejezni a verset mással, mint a vers felütésével, mégis, az Isten van minden gondolatnak az alján. Nagy vers, nagy belső küzdelemről, megváltás-tudat nélkül,inogva ital nők és Isten között és ismerve teljes elveszettségét.

kozmazsu

2014. október 28. 15:20

Fantasztikus ez a vers!!! Köszönöm, hogy feltettétek a kedvenc költők e versét, ami talán nem igazán közismert. Üdv.:Zsuzsa