Nőknek
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy tőr, én belé akadtam,
S a sasoktól, kikkel szállni kezdtem,
Lenn a völgyben búgva elmaradtam.
Lány, ki vándorénekimnek
Szívben adtál lakhelyet,
Míg az, által-melegülve,
A költőért felhevülve,
Szerelemre gerjedett...
Lyánka édes! csak egy szóra
Nyisd meg illat-ajkidat,
S mint egy hang az üdvösségből,
Ifjuló szivemre hat.
Rejtsd előlem kéjre lobbant
Szép szemed sugárait!
Rejtsd előlem édes arczod
S lelked annyi bájait!
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed - égek...
Köszönet a nőknek,
Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek!
A nagy világ egy harcmező,
A nép egy hadsereg,
Hegyen, völgyön a szabadság
Zászlói lengenek;
Régóta folyik már a harc,
Vagy élet, vagy halál
Zászlónk ott fönn az ormokon
Erős, szilárdan áll.