Az éj, ha szobámba lép
Rám omlik az éj, arcomra, szivemre
Nem mint sziklatömbök lavinája,
Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma
Száll-száll a hangtalan Éj.
Rémei nincsenek, - se láza, se álma.
Suhanó szárnya az Életet szántja.
Az arató: a Reggel, - biboros zsarnok.
Mint fekete selymek siró hulláma
Eltemet, elfed az Éj.
Nyugtalan árnyak bús fejedelme
Te vagy: fenséges fekete Éj.
Könnyeid hullnak, arcomra, kezemre:
Nőnek a halál liliomai
És fürdenek a Hold sugarába'.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!