Sárosi Árpád

A hegyen

Haldokló, őszi alkonyon
Velem vannak testvéreim:
A tétlen csönd, a nyugalom.

A lomb neszét, mely hullva-hull,
A város harcos zsivaja,
E bús zene, nem sirja tul.

Az éj fesziti bársonyát,
S a házak sóvár lángjai
Lassan kigyulnak odaát.

Ezer és ezer tüzszemek:
Remények, bűnök, bánatok,
Ragyogók, vérzők, betegek.

Lepergő lombok halk neszét,
Vedd karjaidra kóbor szél,
Hintsd a szivekbe szerte-szét.

A csend körültem megremeg.
S a városban, mint siri mécs
Kialszanak a tüzszemek.