Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 557 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 22.

Megosztás

Címkék

Ölvedi László

Ősszel

Már terjeng az októberi köd,
Hullanak a fonyadt levelek
Fáradtan, fakón, disztelenül.
A gunnyasztó Gellérthegy fölött
A párás bánat könnyé merevül.

És ami eddig fojtotta mellünk,
Zuhogó árral mind, mind leszakad.
S ha elönt az édes kínpatak,
Akkor talán mi is betellünk.

Kisüthet a csókos őszi nap,
Nem a miénk többé mosolya.
Tél ajkára fagyott az ajkunk
S a napsugár egy örök soha.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom