Zigány Árpád versei az állatokrólköltő, író, újságíró és műfordító |
Ha kiülök a kőpadra,
madár száll az ágra:
S amíg dalol, rágondolok...
Öt kis testvér a nyáron
kilovagolt szamáron;
Egyik ráült, más vezette...
Jaj, de szörnyű lárma ez,
tépi a fülem:
Szinte kábulok bele,
szédül a fejem...
Apró ruczák, kis libák
a patakra járnak,
Mert a sárban bogarat,
gilisztát találnak...
Mi az: madárijesztő?
csupa rongydarab:
S mégis elriadnak tőle
a kis madarak...
Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken...
Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat...
Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek...
Befujta az utat a hó,
fáznak a kis madarak;
Éheznek is, mert a havon
egy szem búza sem akad.
Vadgalamb száll ágról-ágra,
keresi a párját:
Ha meglelte, turbékolva
a nagy erdőt járják...