Versek a képzeletről
Ha kihullok dermesztő századomból...
Mostanában
sokat járok a középkorban
alázatos, kopott kámzsában.
Arany sugárod ujra terjedez
S lelkem levonzó élte terheit
Szétrázva, röppen boldog képeken
A szüntelen kivánt és mindenütt
Fellelni vágyott bájvilág felé.