Kérelem
Szádat édes! szádat azt az édest
Nyujtsd, hogy hévvel hadd csókolhassam!
Engedd még egyszer csak! - oh ne vond el
Mézajkod, hogy számhoz nyomhassam!
Lásd be jó! be édes! mint forr össze
Két ajk, még csak válni sem kiván,
S a két lélek mint leng ajkainkon,
Egyik a más mézit fölszíván.
Boldog élet! - Ah de mit beszélek?
Messze vagy te tőlem édesem!
Engedsz é az ifjúnak képzelmet,
A melly hozzád elröpülhessen?
Engedsz é igy álmodozni engem,
Barna halmok közé zárkozót?
S sajnálsz é, mint számüzöttet, a te
Árnyképeddel igy ábrándozót?
Oh szánj engem édesem! de könyet
Egy cseppet se ejts szemedből le.
Én nem érdemlem illy részvétedet,
A mellett csak öldökölsz vele.
Vesd ki emlékedből a botor fit,
És végkép irtsd kebledből ki őt,
Igy jövő időnk nem szánand annyi
Szivben sebzett árva szenvedőt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!