Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét
- - U - - - U - - - -
lelkemben illatozza még az emlék,
- - U - U - U - U - -
sírtam, nevettem és szerettem nemrég,
- - U - U - U - - - -
e drága földön nyughatatlan vendég.
- - U - - - U - - - -
De rég volt, szent ég!
U - - - -
Most egyedűl vagyok búsan, egészen,
- U U - U - - U U - -
nincs viharban és nincs derűben részem,
- U - U - - U - - - U
a létet és a véget én nem érzem,
U - U - U - U - U - -
de nem veszett el egy atomnyi részem,
U - U - U U U - U - U
élek: enyészem.
- U U - U
A két karomból két sudár fa éled,
U - U - - - U - U - U
a homlokom majd városokat éget,
U - U - - - U U U - -
szívemből forrást érlelnek az évek,
- - - - - - - U U - -
szemem türkisszé, szám rubinná réved.
U - - - - - U - - - U
Ó, örök élet!
- U U - U
És csontomból finom papír lesz majdan
- - - - U - U - - - -
s egy epedő szűz levelet ír rajtam
U U U - - U U U - - U
és felnéz s elnéz messze, sóhajt halkan
- - - - - - U - - - U
és nem tudja, hogy éltem, éltem hajdan
- - - U U - U - - - U
és csókoltak és csókolt ajkam
- - - U - - - - U
és hogy meghaltam.
- - - - U
| A
A
A
A
A
| 11
11
11
11
5
| ^ Bokorrím
| A
A
A
A
A
| 11
11
11
11
5
| ^ Bokorrím
| A
A
A
A
A
| 11
11
11
11
5
| ^ Bokorrím
| A
A
A
A
A
A
| 11
11
11
11
9
5
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|