Emlékezet
Ismét egy édes boldog érezet!
Reám derűl a messze kor homálya,
Az elveszett, elsűlyedt rózsapálya
Ismét örömtájak felé vezet.
Mely istenség nyújt itt varázskezet?
Mint ömledez hozzá keblem dagálya!
Érzem, hogy e szív enyhültét találja:
Te ihletéd, szelíd Emlékezet!
Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod
Letűnt korom szebb álmait felettem,
Borítsd el rajtok inkább fátyolod.
Elég, hogy őket egyszer elvesztettem.
Ne kényszeríts újonnan vérzeni;
Ah, érezd, mily kín ismét veszíteni!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!