Szerző
Szemere Pál

Szemere Pál

költő és író

1785. február 19. — 1861. március 14.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1099 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. április 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szemere Pál

Remény

Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.

De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény,
Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra,
Faggat, gyötör, remegtet minden óra,
S küzdell keblemben minden érzemény.

Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat,
S Endymionként a szent rózsaberken,
Hagyd, éljek boldog istenálmokat.

S ha lelkem e varázskarból felserken,
Mint kedvesét Chitóne lángjai,
Lepjék orcámat hölgyem csókjai!

Szemere Pál aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!