Jajjal kihimzett kárpitját az égnek, - - U - - - - - U - U Amely mögött a halál titka rezzen: U - U - U U - - U - U Egy kéz kibontja - - U - U És ráterül a viaskodó őszre. - - U U U U- U - - U A fák remegve bujnak össze: vége! U - U - U - U - U - U A kéz csak egyre nő U - U - U - És ujjain emésztő tüzek égnek. - - UU U - - U U - - Viharok zúgnak odvas tenyeréből U U - - U - - U U - - Mind áldozatja pokoli kedvének; - - U - U U U U - - - Sir, jajgat minden, - - - - - Ha simogat az acélizmu kéz. U U U U U U - - U - Halotti ének kerten, erdőn, bércen. U - U - - - U - - - U És hull a köny, a lomb, az élet. - - U U U - U - - Nincsen ököl, amely utját állja - U U U U U - - - U A simogató kéznek. U U U U - - U Az ember: a földi kevélység, U - U U - U U - - Bús semmiségét vallja éji órán. - - U - - - U - U - - Esdő szavát vihar szárnyára bizza, - - U - U - - - U - U A láthatatlan Hatalmast idézi: U - U - - U - - U - U - Hivdd vissza a titkok kezét, - - U U - - U - Parancsold vissza őt: ne menjek el, U - - - U - U - U U Uram, ne még, ne még... U - U - U -
| 11
11
5
11
11
6
11
11
11
5
10
11
9
10
7
9
11
11
11
8
10
6
| Alliteráció
|