Így múlnak napjaink: mindig közelebb és súlyosabban
- - - - U- - - U U - - - U - -
hajlunk a földhöz, utolsó biztos ágyunkat keresve.
- - U - U U - - - U - - - U - U
Bimbósan hervad életünk s tünődve hallgatódzunk
- - - - U - U - U - U - U - -
sülyedt idők porából csendülő hívó jelekre,
U - U - U - - - U - - - U - U
Hamar betellő végzetünk legdúsabb szépsége ez a hullás.
U - U - - - U - - - - - - U U U - -
Nem húz a rög sehol mohóbb s halálosabb szerelemmel.
- - U - U - U - U - U - U U - -
Magyar világ! vonzásod borzalom, de érdemes gyönyör,
U - U - - - - - U - U - U - U U
örök zene s rejtelmesebb, mint mélyein a tenger.
U - U - - - U - - - UU U - U
Vesztő helyünk jövendő csókját ízelítő csókokért
- - U - U - - - - - U - - - U -
borospincék ó sírjait keressük, ölbe és borba dőlünk.
U - - - - - U- U - U - U - - U - -
Jó biztatásul önmagunk ekhója döng a földből
- - U - U - U - - - U - U - -
s fürtös vesszők álomba rántó gőze száll belőlünk.
- - - - - - U - - - U - U - -
Rögöt ízlelünk, míg künn mohón legel az ős barom,
U U - U - - - U - U U U - U -
szájából nyál csurog, lombot, füvet rág, síkjaink tiporja.
- - - - U - - - U - - - U- U - U
Utolsó méltó nászunkkal megbékülten, vidáman
U - - - - - - - - - - - U - -
szép ámulással mártjuk fáradt lábaink a porba.
- - U - - - - - - - U- U - U
Megbékülünk, mert így lesz sorsunk jelentés, új talaj
- - U - - - - - - U - - - U -
s nincs föld, mely több halállal volna gazdagabb és édes.
- - - - U - - - U - U - - - -
Szőtt szélnél lágyabb ágy a mély s mint vetés viharban
- - - - - - U - - U - U - -
bújunk szerelmesen és megadón a föld szívéhez.
- - U - U U - U U - U - - - U
| A
B
C
B
| 16
16
15
15
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 18
16
16
15
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 16
18
15
15
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 15
17
15
15
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 15
15
14
15
| ^ Keresztrím
| | |
|
|