Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 475 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 30.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Közelebb a földhöz

Így múlnak napjaink: mindig közelebb és súlyosabban
hajlunk a földhöz, utolsó biztos ágyunkat keresve.
Bimbósan hervad életünk s tünődve hallgatódzunk
sülyedt idők porából csendülő hívó jelekre,

Hamar betellő végzetünk legdúsabb szépsége ez a hullás.
Nem húz a rög sehol mohóbb s halálosabb szerelemmel.
Magyar világ! vonzásod borzalom, de érdemes gyönyör,
örök zene s rejtelmesebb, mint mélyein a tenger.

Vesztő helyünk jövendő csókját ízelítő csókokért
borospincék ó sírjait keressük, ölbe és borba dőlünk.
Jó biztatásul önmagunk ekhója döng a földből
s fürtös vesszők álomba rántó gőze száll belőlünk.

Rögöt ízlelünk, míg künn mohón legel az ős barom,
szájából nyál csurog, lombot, füvet rág, síkjaink tiporja.
Utolsó méltó nászunkkal megbékülten, vidáman
szép ámulással mártjuk fáradt lábaink a porba.

Megbékülünk, mert így lesz sorsunk jelentés, új talaj
s nincs föld, mely több halállal volna gazdagabb és édes.
Szőtt szélnél lágyabb ágy a mély s mint vetés viharban
bújunk szerelmesen és megadón a föld szívéhez.

Nyugat, 1927/2. szám

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom