Szép szigetünk: Alföld,
- U U - - -
lobbant népek álmát
- - - U - -
eges tereid nyugalmát
U - U U- U - -
ezt a minden mindegy eleven
- U - - - U U U -
vallását a földnek Ázsiából
- - - U - U - U- -
hoztam magammal, ahol évekig
- - U - U U U - U U
ültem a porban, nyugalmas isten
- U U - - U - U - -
csöndjével szivemben, végtelen
- - - U - - - U -
terekbe zárva.
U - U - U
Holtak terülnek így,
- - U - U -
ilyen mosollyal, ennyi gőggel
U - U - U - U - U
éretten és győzelmesen.
- - U - - - U -
Holtak, gyümölcsök,
- - U - -
harcokból bukkant arcok,
- - - - - - U
akik beteltek izeiddel éllet
U - U - U U U- U - -
s most századok súlyával mereven
- - U - - - - U U -
bámulják sorsok és világok áradását
- - - - U - U - U - U - -
s önmagukban hevernek mélyen
- U - - U - - - -
mint víz alatt a kő.
- - U - U -
Távolban füst terem,
- - - - U U
alighogy sarjad máris égbe
U - - - - - U - U
hajtja ősz fejét.
- U - U -
Öles szarvú szent állatok:
U - - - - - U U
ökrök vonulnak csöndesen:
- - U - - - U -
szomorú gyászmenet valami ó
U U - - U - U U U -
halotti szertartás szerint.
U - U - - - U -
Mellettük vén ezüstfejü magyar
- - - - U - U U U -
ballag sötéten és rejtelmesen
- - U - U - - - U U
Ázsia csókjával homlokán,
- UU - - - - U -
nagynéha szól, beszél az állatokhoz
- - U - U - U - U - U
s velük együtt párolgó porba vész.
U U U - - - - - U -
Izzó mezőkben, gőzölgő réteken
- - U - - - - - - U U
ős vallomás remeg,
- - U - U -
holt síkok álma: délibáb
- - U - U - U -
játszik s időtlenül
- - U - U -
halállal teljesen
U - - - U U
emészti önmagát
U - U - U -
a föld:
U -
kívül nyugalom
- - U U -
bévül mély gyötrelem.
- - - - U U
Ég partjain
- - U-
mozgó levegőben
- - U U - -
szélmalmok verdesik
- - - - U U
a végtelen
U - U U
alföldi táj
- - U -
egyetlen és rémítő ritmusát.
U - U - - - - - U -
| 6
6
8
9
10
10
10
9
5
6
9
8
5
7
11
10
13
9
6
6
9
5
8
8
10
8
10
10
9
11
10
11
6
8
6
6
6
2
5
6
4
6
6
4
4
10
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|