Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 370 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 30.

Megosztás

Címkék

Bányai Kornél

Alföld

Szép szigetünk: Alföld,
lobbant népek álmát
eges tereid nyugalmát
ezt a minden mindegy eleven
vallását a földnek Ázsiából
hoztam magammal, ahol évekig
ültem a porban, nyugalmas isten
csöndjével szivemben, végtelen
terekbe zárva.
Holtak terülnek így,
ilyen mosollyal, ennyi gőggel
éretten és győzelmesen.
Holtak, gyümölcsök,
harcokból bukkant arcok,
akik beteltek izeiddel éllet
s most századok súlyával mereven
bámulják sorsok és világok áradását
s önmagukban hevernek mélyen
mint víz alatt a kő.
Távolban füst terem,
alighogy sarjad máris égbe
hajtja ősz fejét.
Öles szarvú szent állatok:
ökrök vonulnak csöndesen:
szomorú gyászmenet valami ó
halotti szertartás szerint.
Mellettük vén ezüstfejü magyar
ballag sötéten és rejtelmesen
Ázsia csókjával homlokán,
nagynéha szól, beszél az állatokhoz
s velük együtt párolgó porba vész.
Izzó mezőkben, gőzölgő réteken
ős vallomás remeg,
holt síkok álma: délibáb
játszik s időtlenül
halállal teljesen
emészti önmagát
a föld:
kívül nyugalom
bévül mély gyötrelem.
Ég partjain
mozgó levegőben
szélmalmok verdesik
a végtelen
alföldi táj
egyetlen és rémítő ritmusát.

Nyugat, 1929/22-23. szám

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom