Szerző
Szász Károly

Szász Károly

magyar drámaíró, műfordító, esztéta és református püspök

1829. június 15. — 1905. október 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1303 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szász Károly

Hazámhoz

Hírt sem hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám!
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet
Soha nem feledhetem,
S kél szivemben vágyó érzet:
Hogy zokogjak kebleden!

Semmi, semmi ki nem pótol,
El nem mossa képedet;
Kérdem a sebes folyótól:
Mért hagyott el tégedet?
Kérdem a szálló madártól:
Tán kiszáradt a berek,
Hogy tőled ő is elpártol,
Mint a hűtlen emberek?...

Gondolom: a nehéz felhő
Arcod özvegy fátyola;
Gondolom: a síró szellő
Egy ismerős furolya;
Gondolom: a virágillat
Esdő sóhajod talán;
S pásztortűz az a kis csillag
Kék havasod oldalán...

Téged látlak minden képben,
Mely felém száll messzirül.
A sík rónán minden lépten
Béreid árnya leng körül.
Búcsuzó anya - fiának
Szent ereklyeképet ad,
S az, - habár az évek szállnak -
Mindig kebelén marad!

Szász Károly aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ