Porszem... fakó
A bölcsesség, a fórumon friss koszorút fonat,
Világokat temet a gladiátor,
A költő versén szakad a könnyzápor.
Mea, ha jösz, téged mély csend és szótlan vágy fogad.
Vállad, a kincses házak csoda-fénye,
Hajad: az élet, rózsák illatából.
Erő, tudás, költői álmok csengő versei:
Porszem, fakó, mely esztelenül táncol,
Érted, Mea, az aranyló napfénybe!
Mert bölcsebbek, hatalmasabbak ujjaid hegyei...
S két szemed éje leigáz magadnak:
Szivében, uj, pogány dalok fakadnak.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!