Az alkonyodó napba nézek,
U - U U - - U - -
S vöröslő pitvarában a nagy éjnek
U - - - U - U U U - -
Beszámolok...
U - U -
Lovas vitéz voltam,
U - U - - U
Éltem - szerettem, sose számítottam,
- - U - - U U - - - -
S egy bálványom volt: ez a hitevesztett,
- - - - - U U U U - -
Ezer év óta vérző nemzet,
U U - - U - - - U
Ezt nem róják föl nékem odafenn. -
- - - - - - U U U -
Nyugat felől az égiven,
U - U - U - U U
Az átpirosló fellegekre
U - U - - - U - U
Egy lovas képét látom odavetve,
- U - - - - U U U - U
Ki ezer-évet élt vitézi sorba`.
U U U - U - U - U - -
Most száll alá az estbíborba`
- - U - U - - - -
S én felsóhajtok:
- - - - U
Uram Isten!
U U - U
Oh tedd, hogy felhajnalló ifjú hitben,
- - - - - - - - - - U
A gépen hajtó késő nemzedékek,
U - - - - - - - U - U
Úgy kibírják az újabb ezer évet,
- U - - U - - U U - -
Mint a lovas, kinek most alkonyul.
- U U - U - - - U U
| A
A
B
C
C
D
D
E
F
D
D
G
G
B
F
F
A
A
H
| 9
11
4
6
11
11
9
10
8
9
11
12
10
5
4
11
11
11
10
| | | |
| Alliteráció
Alliteráció
|