Szerző

Bárd Miklós

eredeti nevén Kozma Ferenc, költő

1857. február 26. — 1937. május 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 669 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bárd Miklós

Egyszer nagyrégen sírtam...

Egyszer nagyrégen sírtam... fáj az emlék:
Mikor az anyámat temették.
Azóta megtagadtam én a könnyet,
Nincs hitele e drága gyöngynek
Előttem, csak a tiszta gyermekarcon.
Megszánom, hogyha sír az asszony,
A férfi-könnyektől elfordulok.
Befelé sír, ha sír a férfi-bánat,
Ma temetnek egy jó barátot,
S hiába minden - nem bírok a könnyel:
A pilláimra megcsillanva tör fel,
S amig legördül a mély búbarázdán,
A vénségemet megalázván,
Elönt, megríkat, magával sodor.
Hajtja a szív, e megrongált motor.

1929.

Bárd Miklós aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom