Egyszer nagyrégen sírtam... fáj az emlék:
- - - - - - - - U - -
Mikor az anyámat temették.
U U U U - - U - -
Azóta megtagadtam én a könnyet,
U - U - U - U - U - -
Nincs hitele e drága gyöngynek
- U U U - - U - U
Előttem, csak a tiszta gyermekarcon.
U - - U U - U - U - -
Megszánom, hogyha sír az asszony,
- - - - U - U - U
A férfi-könnyektől elfordulok.
U - U - - - - - U -
Befelé sír, ha sír a férfi-bánat,
U U - - U - U - U - -
Ma temetnek egy jó barátot,
U U - U - - U - -
S hiába minden - nem bírok a könnyel:
U- U - - - - U U - U
A pilláimra megcsillanva tör fel,
U - -- U - - - U - -
S amig legördül a mély búbarázdán,
U - U - U U - - U - -
A vénségemet megalázván,
U - - U - U U - -
Elönt, megríkat, magával sodor.
U - - - - U - - U -
Hajtja a szív, e megrongált motor.
- U U - U - - - U U
| A
A
B
B
C
C
D
E
F
B
B
G
G
H
H
| 11
9
11
9
11
9
10
11
9
11
11
11
9
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|