Szerző
Dsida Jenő

Dsida Jenő

erdélyi magyar költő

1907. május 17. — 1938. június 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2206 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. április 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Dsida Jenő

Leselkedő magány

És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan árnyak útján.
Mogorva lesz, üres és értelmetlen
a hóbaguggolt kis fagyos faház.

Tárva felejted az ajtót.
Küntről beszitál, borzongat a köd
s az esti szél bezúg, besír
a végtelen fjordok felől.

Egy elfelejtett képedet
felakasztom a deszkafalra,
örökmécsest gyújtok elébe...
És csöndesen a küszöbre ülök.

Dsida Jenő aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


43Valeria

2013. április 19. 10:25

Nagyon szeretem a költő verseit.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Nemesné

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom