És egyszer, tudom, te is elmégy
- - - U - U U - -
a nyughatatlan árnyak útján.
U - U - U - U - -
Mogorva lesz, üres és értelmetlen
U - U U U U - - - - U
a hóbaguggolt kis fagyos faház.
U - U - - - U - U -
Tárva felejted az ajtót.
- U U - U U - -
Küntről beszitál, borzongat a köd
- - U U - - - U U -
s az esti szél bezúg, besír
U - U - U - U -
a végtelen fjordok felől.
U - U - - - U -
Egy elfelejtett képedet
U - U - - - U -
felakasztom a deszkafalra,
U U - U U - U - U
örökmécsest gyújtok elébe...
U - - - - U U - U
És csöndesen a küszöbre ülök.
- - U U U U - U U U
| 9
9
11
10
8
10
8
8
8
9
9
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|