Petőfi Sándor verseiszületési nevén Petrovics Sándor, magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, több mint ezer verset írt rövid élete alatt
1823. január 1. — 1849. július 31.
Szerző figyelése
A verset eddig 26443 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. július 17.
Ehhez a vershez még nem tartozik címke.
19030130, Acsnagyeva, AddaHabib, adrii88, anarchia13, Andicsek, Angyalancsa, Azes, Balinthka1, Barbar17, Biusss, christina, Csing, deakeva, depiinke, Destiel, Eda, ENoja88, estvanbalog, francishsmn, gabor.molnar, gittus, gurgulitsdalma, guttaviki, iskolaslany40, kerekasztal, kingucika1, kisteve, Laca590504, lorkababa, M.lilian, Magdolna, majamaca, MartinBish, moli0420, nagylaszlo262, Nikolett95, Nikolett98, noemibesenyei, Olivia, rebekaaaa, Rewolt, rozmanjenone, S.Eszti, Sirius, starlit, SuffererTorture, szilgyi, szklara, szylay, t0211, Viktory, z.petra, zoric, zserevay
Petőfi Sándor
Az álom...
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
