animka

Festőnek születtem,de mezőgazdász lettem.Néha amikor már túl nagy bennem a belső feszültség,kirajzolom,kifestem magamból,de segít a biokertészkedés is. Tanár akartam lenni,végül nevelőszülő lettem.Az élet minden oldalról rám zúdította a valóságot,hogy feltudjam dolgozni, elkezdtem kiírni magamból.Csak magamnak,csak emlékeket,hogy ne feledjem el,hogy éljenek.Nem a legnépszerűbb témák az enyémek, az írásaim a szegénységről, sikeres vagy bukott sorsokról szólnak, társadalomkritikával fűszerezve. A valós életről, amibe azért keveredik néha egy kis boldogság is. Belülről látom azt a világot, amiről írok. Sokszor letettem a tollat, mert olyan téma ez, ami tabunak számít. Látom, hogy körülöttem egyre nő a társadalmi feszültség, egyre mélyebbre zuhan a gyermekszegénység. Ezért döntöttem úgy, kinyitom a naplóm, hogy betekintést adjak egy agyon beszélt világba. Aki belép ezen az ajtón, másként fog ítélkezni, másként fog becsületet osztani. A történeteim többnyire igaz történetek, engedélyezett megjelenéssel, másrészt hasonló életek, mint az általam megismertek.
A verseim is kapcsolódnak a prózában leírtakhoz, ezért is lehet némelyiket illetni”nem értem” jelzővel.

Megálmodtam a világom,ahogy élni akarok,folyamatosan haladok a céljaim felé.
Nem panaszkodom,mert élek és ez jó.Kissé megöregedtem ami bosszant.Még sok dolgom van ezen a világon.
Szeretem a POET közösségét,sokszínű,szórakoztató,baráti, tanulságos,megnyugtató,egymásra figyelő .Jó,hogy ide találtam.Tudom nem pótolja az igazi barátokat akik hosszan nyomják a csengőt.Itt csak egy virtuális ajtó van amelyen fejet hajtva tisztelettel kell belépni.Ez a közösség a gyönyörű magyar nyelv őrizői.Magyarul gondolkodnak,álmodnak,írnak.Itt a helyem.