Borús napokban Oh, minő bús, elborult napok, órák, Nincs egy kicsinyke fény. Elhágy a hit, a szeretet világa, És elhágy a remény. Múltamban nincs, mi földerítné lelkem, Jelenben szenvedek. Jövőmre, oh, e bús, sötét napokra Gondolni sem merek. Elszáll szivemből lassan minden élet És minden kis meleg. Ha még soká ily elhagyatva élek, Már ifjan agg leszek. Ajkamra nem száll egy derűit mosolygás, Arcomra felleg ül. Mi fáj, mi bánt? Nem kérdi senki tőlem, Szenvedek egyedül. Oh, egy ily hosszu, sötét, kínos éjjel, Míg felderül a reg, Reá hajolva kis, beteg fiamra, Be sokszor könnyezek. Ha elhagyott már isten, ember engem, Ha elhagyott az ég; A perc, ahol majd minden véget érjen, Oh, soká lesz-e még?
	Bálintffy Etelka	3
Betegség Szenvedés

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?)

Kedvencnek jelölték:

moli0420, puszatila, t0211

Ezt a verset 2008. április 16. óta 1381 alkalommal nézték meg.