|
|
|
|
|
|
Nem tart örökké semmi... Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
Katocska
|
2008-05-10 16:12:15
|
|
Ez a vers, sokat mond, nemcsak szerelmi szinten, hanem elet szinten is
|
 Ehhez a vershez még nem tartozik címke. (Mi ez?) |
 Kedvencnek jelölték: |
| ...Anett..., evettkee, gabor.molnar, Gemma, guttaviki, harmatcsepp5, icus, Katocska, kiki2781, laziness, lorkababa, lukacsizita, m, M.lilian, magdika93, majamaca, Mareike, moli0420, Mysty18, Nikolett95, Nora1, okoska04, Sylvie89, Szileczki, t0211 |
 Ezt a verset 2008. április 16. óta 4846 alkalommal nézték meg. |
|
|
|
Szomorú szerelem