Szerző

Vidor Marcell

költő, író és újságíró

1876. április 21. — 1945. május 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 297 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2023. június 28.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Vidor Marcell

Álmodni jövök

Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.

Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.

Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!

Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.

Vidor Marcell aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!